Amikor minden autodidakta dobos elindul…
Gyerekkoromban felfedeztem, hogy a dobolás érdekel, és onnantól kezdve minden ritmusra figyeltem. Püföltem a székeket, hallgattam a zenéket, és próbáltam rájönni, hogy is működik ez az egész. Csak egy apróságot nem vettem észre: a dobosoknak nem csak a keze, hanem a lába is dolgozik… és ott az a marha nagy lábdob, amit lábbal kell megszólaltatni.
Akkoriban nem volt YouTube, sem TikTok. Nem voltak oktatóvideók, amik bemutatták volna a technikákat vagy a híres dobosok mozdulatait. Maradt az, hogy más zenészek mellett próbáltam ellesni, amit lehetett.
Az első találkozás az igazi dobfelszereléssel
Egyik nap az utcánkban meghallottam, hogy valaki dobol. Kiderült, az egyik gyerekkori barátom Donászi Tibornál tanult, aki az Edda dobosa volt. Beülhettem a szerkó mögé, és megpróbáltam eljátszani, amit addig a szobámban, botokkal a levegőben gyakoroltam.
Az első meglepetés rögtön jött: a lábgép teljesen idegen volt, és rájöttem, hogy egy igazi dob mögött minden sokkal nehezebb, mint gondoltam.
A felismerés: miért kell a tanár
Most, profi dobosként visszanézve világos: ha akkor lett volna mellettem egy tapasztalt tanár, sokkal gyorsabban fejlődtem volna. Nem csak a gyakorlati, hanem az alapvető elméleti fogásokat is megmutatta volna, amik nélkül a próbálkozásaim gyakran zsákutcába futottak.
Ott és akkor elhatároztam, hogy amint lehet, rendes dobtanárnál fogok tanulni.
Autodidakta tanulás ma: áldás vagy csapda?
Ma már minden elérhető az interneten: oktatóvideók, gyakorlatok, dobtechnikák. De vajon pótolhatja-e ez egy jó tanár személyes jelenlétét?
A következő részben erről fogok mesélni…
Miért kell a dobtanár II. – Az online dobos videók veszélyei