Miért tanítok én, miről szól ez nálam?
Egész életemben olyan voltam, hogy ha valamiben biztos tudásom van, és érzem, hogy ezzel valakinek segíteni tudok,
akkor azt a lehető legmélyebben, legőszintébben tudjam átadni.
Ez igazán akkor csúcsosodott ki,
amikor valami megmagyarázhatatlan okból a mesterem elkezdett mindent magyarázni. Nem csak azt, hogy mit csinál, hanem azt is, hogy miért. Hogy mi történik akkor, amikor fáradt vagyok… amikor elbizonytalanodom… amikor nem megy valami lelkileg.
És sokszor mondta azt:
„Figyelj, ezt azért mondom el, mert amikor majd te tanítasz, ez egy jó módszer lesz erre… vagy arra.”
Aztán eljött az idő, hogy tényleg elkezdtem tanítani.
Hogy kezdődött a tanítás?
Sokan azt gondolják, hogy azért kezd valaki tanítani,
mert nem tud megélni a zenéből.
Nálam ez nem így volt.
Volt főállásom is a zene mellett, amiből teljesen rendben meg tudtam élni. De amikor elkezdtem tanítani, rájöttem valamire. Arra, hogy nem csak dobolásban tudok segíteni az embereknek, hanem az életük más területein is.
Önbizalomban, kitartásban, gondolkodásban…
És ahogy egyre több tanítvány jött, egyszer csak ott találtam magam, hogy a tanítás teljesen kitöltötte az időmet.
És lecseréltem a főállásomat a tanításra.
És nagyon élveztem.
Nem csak azért, mert a zenével és a dobolással foglalkozhattam főállásban, hanem mert hatással lehettem emberekre. Adhattam.
És valódi, emberi kötelékek alakultak ki. Nem tanár–diák viszonyok, hanem egyenrangú, bizalmi kapcsolatok.
Változó gazdasági viszonyok…
Aztán telt az idő. Jött az infláció, nőttek a költségek. És egyszer csak azt vettem észre, hogy hiába van sok tanítványom, mégsem marad elég ahhoz, hogy én is rendben legyek.
És ez baromi nehéz volt.
Mert bennem nagyon sokáig az volt, hogy a szeretet, a figyelem, a törődés, amit adok, az „jár”… alanyi jogon.
De meg kellett tanulnom valamit.
Azt, hogy ha ebből élek, ha ezzel töltöm az időm nagy részét, akkor muszáj elkérnem érte azt az árat, amiből én is meg tudok élni.
Nem csak túlélni, hanem normálisan élni.
Miről szól a doboktatás nálam és a Dobcentrumban?
Mert ha én rendben vagyok, mentálisan is stabil vagyok, akkor sokkal biztosabb pont tudok lenni a tanítványaim életében is.
Ezért amikor én, vagy a Dobcentrum árat emel, az nem csak rólunk szól. Nem csak az oktatók megélhetéséről, hanem arról is, hogy a növendékeink még jobban tudjanak kapcsolódni hozzánk, még több pozitív élményt, még több erőt,
még több jó gondolatot vihessenek magukkal.
Ez az egész erről szól nálam.
Mindig is erről szólt.