A Drumkiller Dobcentrumban nem csak felnőttek, hanem ifjú nebulók is képviseltetik magukat. Vannak akik a szülők biztatására jönnek és vannak, akik önszántukból érkeznek a dobok mögé. Az indíttatás mindíg más, mi viszont szeretettel fogadjuk őket bárhonnan is érkezzenek.
Készítettünk egy három részes, bemutató sorozatot, ahol az anyukák mondják el, mik is voltak a tapasztalataik a gyerekekkel, mióta a Dobsuliba járnak.
Kezdjük is egyből Boti anyukájával (innen is köszönjük a terjedelmes beszámolót Judit, nagyon hálásak vagyunk érte 🙂 )
Honnan hallottál rólunk?
Boti kérése volt 7 évesen, hogy szeretné kipróbálni a dobolást. Férjem az interneten keresett doboktatót Botinak. Andrást az ott megadott telefonszámon hívtam fel. A beszélgetésünk alapján rendkívül szimpatikus volt a gyerekekhez való hozzáállása ezért próbaórát beszéltünk meg. Így kezdődött minden kb.7-8 éve…
Miért szeretted volna a gyermeket dobra beíratni?
Nos, én egyáltalán nem szerettem volna beíratni dobra🤣 Próbáltam lebeszélni róla, de minimum áttolni a gitár felé az érdeklődését, praktikus szempontokat figyelembe véve. A gitár kisebb és kevésbé macerás. Boti volt hajthatatlan. Ö kizárólag dobolni szeretett volna. A mi családunk egyáltalán nem muzikális ezért számunkra érthetetlen is volt Boti effajta elköteleződése egy bizonyos hangszer irányába.
Mit vártál a folyamattól?
Nem indultunk elvárásokkal. Elsősorban azt szerettük volna, hogy Boti jól érezze magát. Ez volt a vágya. Semmilyen célt nem tűztünk ki. Örültünk, hogy örömmel jön és mindig jókedvűen dobol, gyakorol.
Hogy érezte magát gyermeked, hogy számolt be rólunk?
Boti kapcsolata Andrással már az elején is nagyon jól alakult. 7 éves kicsi fiú ült a dob másik oldalán és szinte kis sem látott. András mindig ráérez és rá tud hangolódni Boti aznapi terhelhetőségére. Mikor fáradtabb akkor lazább az óra, mikor kipihent, akkor megtolják rendesen a munkát. András rugalmasságát és kifinomult érzékét a gyerekekhez elképzelhetően csodálom. Botival az évek alatt különleges kapcsolatot alakítottak ki. Hogy hogyan érzi magát???😂Ha tehetné minden nap itt lenne. Ezzel mindent el is mondtam.😂😂😂
Mit tanult a gyermek, miben lett jobb?
Ezt szinte szavakban nem is tudnám kifejezni! Egy hatalmas érték van a kezében ami anyagiakban ki sem fejezhető. Ami már az övé és senki sem veheti el többet. Amit a tudáson kívül még kapott: a gyermekkorát meghatározó elképesztő pozitív töltet. Amiben jobb lett: a koncentráció, kitartás, küzdeni az álmaiért mindezt boldogan és sok vicces órával fűszerezve.
Hogy könnyíti az életedet, hogy érzi magát ettől?
Megfordítom a kérdést és úgy tudok rá válaszolni: Boti nagyon élvezi Andrással töltött órákat. Nagyon szeret vele “dolgozni ” . Nagyon ragaszkodik Andráshoz, elképzelhetetlen számára, hogy más tanítsa dobolni. A megrendezett Gála koncertek Botinak felejthetetlen élményt nyújtottak, örökre szívébe vésődött. Így érkeztünk el a kérdés első felére: Botond boldog, kiegyensúlyozott dobos. Az élete jelentős részét a dobolásnak szenteli. Mikor ideges, dühös vagy csalódott, leül a dob elé és kidobolja magából és számára újra helyére kerül minden. Ha boldog, elégedett akkor is a dob előtt ül és zenél. Tehát a konklúzió: boldog gyerek, boldog szülők. Így könnyíti meg a mi életünket! 😉