9+1 érv a dobtanulás mellett’ sorozat
+1) Dobosainkkal könnyű zenekarban együtt játszani
Kazi élménybeszámolója:
„Nekem elég hirtelen jött ez az egész, ugyanis másfél héttel a dobshow előtt tudtam meg, hogy én is kint fogok zenélni a Margitszigeten a Drumkiller dobsuli legjobbjaival és mesterükkel, Fazekas Andrással. Már az előkészületek és a szervezkedés is egy különleges volt, mert a Dobcentrum diákjaival könnyedén sikerült összerakni, majd begyakorolni a show-t. …
——————————————————————-
Elérkezett a dobshow-k napja. Már maga a 10 felállított dobszerkó is nagy látvány volt, pláne ami ezután következett. Az első dobshow – a korai időpont ellenére is – nagy hangulatot csinált az épp odagyűlők körében, ami hatalmas élményt okozott mindannyiunknak. A többi show-ban mi ketten gitárosok is szerepet kaptunk, aminek mindketten nagyon örültünk, hiszen a 8 dob-2 gitár felállás egy elég különleges élmény volt nekünk, amit még nem hiszem, hogy sokan láthattak vagy hallhattak. A dobokkal nagyon szépen sikerült együttműködnünk, annak ellenére, hogy a 9 dob elég nagy területen helyezkedett el, és így nehéz volt mindenkire egyszerre figyelni. Nagyon jó hangulat volt végig a szigeten és ez a hangulat mindenkire ráragadt, jó nagy tapsot kaptunk a végén. …
——————————————————————-
A show-kon kívül is majdnem hogy egész nap zenéltünk, ment a jammelés, az örömzenélés, ami tovább fokozta a hangulatot. Az 5 felvonás után következett a nagyszínpados fellépésünk, mivel Andris Norbit és engem kért meg, hogy a Drumkillers nagyszínpados bemutatóján ketten menjünk fel a színpadra, egy szám erejéig, játszani. Norbival közös zenekarban játszunk néhány éve, amely mindkettőnk számára hatalmas élmény. …
——————————————————————-
Pakolás közben nem is nagyon mertem még lenézni a színpadról, mert tudtam, hogy azért elég sokan vannak a közelben. Nekem az úgynevezett lámpaláz (hála istennek :D) addig tartott még remegő kézzel végül sikerült beerőszakolnom a gitáromba a kábelt. Majd összenéztünk Norbival, és itt már mindkettőnknél megvolt az a teljes nyugodtság, amit a közös zenekari próbák során minden alkalommal átélünk. Elkezdtünk játszani, innentől kezdve pedig teljesen otthon éreztük magunkat a színpadon. … A végén meghajoltunk és hatalmas tapsot kaptunk. Miközben jöttünk le a színpadról, mindketten azon gondolkoztunk, hogy szívesen visszamennénk még játszani legalább egy pár számot.
——————————————————————-
Összegezve, nagyon jól éreztem magam, és az egészben egy nagyon különleges, egyedülálló rendezvényt láthattunk egy nagyon jó dobos csapattal, amilyenre még sosem volt példa. Andrisnak pedig még egyszer köszönet a lehetőségért. Még több ezer ilyet!”